egy nap. két mondat.
Tegnap az jutott eszembe, hogy kár, hogy az emberek eltávolodnak.
Utálom a fejfájást.
Örülök, hogy nincs pasim, mert most ő is elhagyna.
Örülök, hogy az egyik legjobbnak dolgozom.
Most úgy utálom az egészet körülöttem, ahogy van.
Szeretem, hogy akármikor gondolhatok akármire, mert senki se lát bele a fejembe.
Úgy érzem semmim sincs.
Szeretek curlinget nézni.
A fontos dolgok soha nem úgy történnek, ahogy én szeretném és eltervezem.
Szeretek a szeretetteimmel időt tölteni.
Nagyon egyedül érzem magam.
Szar, hogy sosem érzem magam szépnek.
Nem kaphatok meg mindent.
Jó, hogy azt tettem amit a szívem diktált, és mégis helyesen cselekedtem.
Szomorú, hogy olyan könnyű elveszíteni valakit.
Kár, hogy nem utaztam még valami sokat.
Ha mosolygok, visszamosolyognak rám.
Izgatott vagyok, mert lesz egy új barátom!
Utálom, hogy még mindig szeretném, ha rámköszönne.
Utálom, hogy minden olyan elcseszett.
Már csak 10 nap...
Nem akartam ma feljönni.
Jó volt ma sokat aludni.
Végre itt a tavasz és süt a nap!
Utálok idegenekkel beszélni.